étteremben

a német kollégák meglátogattak minket itt magyarországon, ez alkalomból pedig elvittük őket gianni éttermébe.
hát hű.
nem vagyok nagy étterembejáró (a pénztárcámnak nincs kedve hozzá) és nem vagyok nagy szakértő sem. de ha valamivel le lehet engem venni a lábamról, az az olasz konyha, a maga egyszerűségével és rusztikusságával. és ebben ez az étterem igen-igen jó volt. viszonyítási alapom persze nincsen, hogy milyennek kéne lennie, nem tudom. de hogy incsifincsi volt, hogy nekem döbbenetesen ízlett, az tuti.
a tipikus olasz előételek, a friss saláta, rozmaringos krumpli, a marha rostélyos, a bébicsirke persze nem hordozza magában a kirívás, az extremitás lehetőségét. de ez nem baj, egy jó vacsorához tökre nem is kell a csinadratta, és ezek a fogások hozták a kötelezőt, pont olyanok voltak, amilyennek lenniük kell.
a tészták már jobban megmozgatták az fantáziámat, na de hát tésztabolond vagyok, nincs ezen mit csodálkozni kéremszépen. és mintha csak a homlokomra lenne mindez írva, a pincérfiú annyit szedett a tányéromra, hogy szegény tamásnak már alig maradt. pironkodva kért tőle elnézést, hogy jaj, hát elszámolta, de hát ő úgy tanulta, "ladies firsrt".
és a borok, óóó, máté olyan borokat választott nekünk folyamatosan, hogy, hogy, hogy... szóval ilyenkor örülök, hogy multinál dolgozom, ahol ha nem is gyakran, de időnként azért belefér egy-egy ilyen este a keretbe.
desszertre már nem maradt erőm. a gyümölcsöket levadásztam a tálról, de az almatorta és a tiramisu a fiúké maradt :)

szóval egy tuti: ide visszamegyünk még.