azon agyalok (miközben figyelem, hogy a számítógépen pixelekből imitált animált analóg óra virtuális másodpercmutatója hogyan vánszorog előre, húzva-vonva a percmutatót, hogy ketten egyesült erővel rábírják a kismutatót, hogy mutasson a hatosra, hogy én végre felpattanhassak és hangos VAKÁCIÓ rikkantással egy hétre - mit egy hétre, nyolc! napra - magam mögött tudhassam az irodát) szóval hogy ez a be positive! meg think pink! dolog mennyire nem magától értetődő. mármint hogy ez nem ilyen velem született tulajdonság, ha az volna, nem lennének múlt augusztusból mindenféle világfájdalomról tanúskodó bejegyzések (hogy csak a virtuális vetületét tekintsük az egésznek) nem lennének nagy kiakadások, sírva telefonálások és hagyjálbékén-szarnapomvan morranások.
igen is sok meló van az optimizmus mögött, mert néha nagyon is keresni kell a jót és napsütéses oldalt, hogy ne forduljon be az ember lánya. de mindenek van jó oldala, igenis.
mert már most biggyesztem a szám amiatt, hogy szeptember elejére egy aprócska nap szabim sem marad, és bent fogom tölteni a karácsonyelőttet és utánt és szilveszter napközbent az irodában. DE mennyire jó már szaloncukorral dobálózni a kihalt munkahelyen és pezsgővel koccintani a főnökkel munkaidőben? és például fesztiválozni sem megyek idén, mert az efottot üti a vízitúra, DE legalább elkerülhetőek a kínos pillanatok exszel és exnével. és alig van pénz a számlámon, de csudás új biciklim van, és minden elmaradásomat és tartozásomat is rendeztem már, és és és és és. sorolhatnám még.
persze tűnhet ez kicsit balekságnak is, vagy lustaságnak, mert megtehetném, hogy a negatívumokat nem derűvel fogadom, hanem felveszem a kesztyűt, és addig ütöm a dolgokat, amíg át nem fordulnak ténylegesen és minden szempontból pozitívba. fene tudja, melyik a jobb. de amíg így is pink és cukorborsó és vidám és kiegyensúlyozott tudok maradni, addig inkább extra egyéb örömforrásokba ölöm az energiáimat. mondjuk nem túlórázok hétvégén egy plusz később bármikor kivehető szabadnapért, hanem elmegyek biciklitúrázni :)