2010. június 15., kedd

szóval gondoltuk, kitekerünk szentendrére szombaton. csodás idő, a víz is visszahúzódott már, luit is visszakértem ágitól, mi állhatna az utunkba? lóra hát, lóra, és irány a biciklis út.
ez eddig tök jól is hangzik.
csak arról az apróságról feledkeztünk meg, hogy bár a duna már nincs OTT a bringaúton, de pár napja még rajta terpeszkedett, és a duna, hát, rendetlen gyerek, főleg amikor előadja az "árvíz" névre keresztelt éves hisztijét. és széthagyja a játékait olyankor biza minden felé. a bringaúton is. szóval kiértünk a római partra, és térdig gázoltunk a sárban. nem baj, kemények vagyunk, csak nem lesz végig ilyen, hajrá. így avanzsált lui terepbringává egy laza órára.
a Név Nélküli Cube-ot persze erre tervezték, az hasította (volna) a sarat-iszapot-földutat (ha nem kellett volna a minduntalan megrekedő országutira és gazdájára várni), de lui juppi ficsúr ám, aszfalthoz és sima úthoz van szokva, és hisztizik, ha mást kap. sárlabda a váltókon és a fékeken, dühében összeköpködte a lábamat sárral, és bemaszatolta láncolajjal. úgyhogy feladtuk. inkább visszamentünk, át az északi vasúti összekötőn, és irány dunakeszi. ahol meg akartam keresni a rétesest, ahol még januárban jártam. de nem lett meg (mert mint azóta kiderült, gödön van :P) úgyhogy "csak" IIIIIISTENI finom fagyi lett belőle. meg pihegés az árnyékban, mert egyébként, hát jesszus, kinek jutott volna eszébe rajtunk kívül, hogy a 35 fokos, tűző napos délutánon induljon neki az aszfaltnak? meleg volt. nagyon. :P. de jó volt. nagyon :)
hazafelé már csak lazán tekergettünk, már árnyék volt, nem volt vészes, és csak arra tudtam gondolni, hogy ha hazaérünk, úúú, olyan pizzát fogok sütni.... és tényleg :)

Nincsenek megjegyzések: