és reggel mondtam, hogy pesze, indulj csak el (ő gyalog, villamoshoz, be az egyetemre) majd úgyis mindjárt beérlek (én bringával, be az egyetemre)
aztán persze tököltem egy csomót, morogtam is magamra, hogy hát ennyit a gyorsaságról, de végül csak sikerült elindulni, és tekertem, mint a veszedelem, elhagytam két biciklistát és két villamost, és csak reméletem, hogy köztük volt az övé is. és már le is lakatoltam alfit az E előtt, amikor átért az úton, és pont jó voltam még egy búcsúpuszira.