újra elővettem A Mester és Margaritát. évekkel ezelőtt olvastam, akkor nagyon-nagyon-nagyon nagy benyomást tett rám, mégsem sok mindenre emlékszem már belőle.
most próbálom lassabban, okosabban olvasni, megrágni, megérteni. nehéz. azért nehéz, mert legszívesebben falnám, röpülnék át az oldalak felett. így erőltetni kell a lassúságot, meg az időnként letevést, de megteszem, mert most szeretnék többet kihozni belőle, mint elsőre.

legutóbb akkor olvastam egyébként, amikor 4 éve megvettem a tengerimalacot. azt mondták a kisállatkereskedésben, hogy beszélni kell hozzá sokat, szokja a gazdája hangját. ott ültünk hát egymással szemben a kollégiumi szobában, nájdzsel meg én, és azon tanakodtam, hogy mégis mi a francot magyarázzak én egy öklömnyi állatnak.
jobbhíján aztán fogtam a könyvet, és felolvastam neki belőle.
meggyőződésem, hogy azért lett kattant kicsit szegény, mert Bulgakovon nevelkedett :)