a focinihill szürke, ködös, könnyes, és lassú. ebben leledztem tegnap edzés után egész este. pedig nem szoktam hisztis lenni, de az anti-sikerélmény, amikor a legbénábbnak látom magam, az mindig elkeserít.
eleinte még próbálkozok és küzdök, megy ez jobban is, aztán a végére fejben elfáradok, és nem megy, nem tudom spannolni magam, minek teperjek márti mellett, amikor tudom, hogy másfélszer gyorsabb, mint én (legalább), hogy semmi esélyem sincs odaérni, hogy úgyis beragadok induláskor.
és ha ordít velem az edző, az nem baj, az megkeményít, akkor lehajtom a fejem és azt mondom, hogy igen, csinálom. de amikor csak csöndben megkérdezi, hogy hát kata, mi van veled, akkor csak szarul érzem magam, és legszívesebben bőgve ordítanám, hogy semmi basszus semmi, béna vagyok, nem megy, szar vagyok, ne zrikálj. de persze nem mondom, csak ettől földbe döngölve érzem magam, és belül hisztizek és megmakacsodok, és még rosszabb leszek.
hál' Istennek persze ilyen ritkán van, és ma reggel már tök hülyének is érzem magam miatta, még jó, hogy csak otthon nórinak nyafogtam az este. mert hát tudom magamról, hogy másban jó (vagy legalábbis jobb) vagyok, ez nem szabad, hogy elkeserítsen - és általában azért nem is szokott, önbizalomban és száztízszázalékonpörgésben nem szokott hiány lenni. és most már jó, inkább igyekszem a probléma megoldási lehetőségein agyalni az önsajnálat helyett.
ha valakinek van valami ötlete, hogy a genetikai adottságaimon túllépve hogyan csinálhatok magamból űberkirály sprintert, ne habozzon megosztani velem :)
2 megjegyzés:
Én régebben versenyszerűen rövidtávfutottam. Az a rossz, hogy az ember szinte napról napra változóan érzi magát szélvészgyorsnak, aztán meg csiga-teknős hibridnek. Én úgy tudom, a gyors izomrostokat viszonylag kipihenten, rövid, egyszerű, intenzív gyakorlatokkal lehet fejleszteni, mint pl. a magas térdemeléses helyben futás, esetleg szlalomfutás, de ehhez az edződ jobban ért. :) Ami biztos, hogy fontos a tökéletes technika, és a koncentráció, szerintem egy átlagember itt fejlődhet a legtöbbet. Meg kell találnod az ideális lépéshosszt, lépésfrekvenciát (a hosszabb/gyorsabb lépések nem feltétlenül jelentenek összességében gyorsabb haladást), aztán azt, hogy mennyire engeded le a sarkad, és mennyire csak "körömmel" futsz, és ezeket gyakorolni, gyakorolni. Fontos még a felsőtest munkája, a törzsizmaid biztosítják, hogy ne lengedezz deréktól felfelé, mintha egy cabrióból lógatnának ki. :) Ja, és egy jó cipő marha sokat számít.
Érdemes kitartónak lenni, marha jó érzés, ahogy az ember egyre pengébb lesz! :)
Persze én csak beledumálok a partvonalról, nem véletlenül nem vagyok most olimpikon. :) Azért remélem, nem mondtam nagy butaságokat.
Megjegyzés küldése