csak egy konyhaasztal

most a hiperszuper új napsárga konyhaasztalnál ülök, onnan netezek, dolgozok, tanulok. marhajó :)
szokták mondani, hogy a konyha a családi élet központja. és még ha nem is vagyunk mi itt család, csak egy fura kis lakóközösség, na de akkor is. bent a szobámban el vagyok szeparálva mindentől és mindenkitől, oda csak be- és kikiabálni lehet, háromszor visszakérdezve, meg hasonlók. itt most megy mellettem a tévé az előszabában, tea készül a konyhapulton, olyan élő minden.
hiánypótló bútordarab volt már ez, eddig amikor hétvégén hajnal 11 körül kiténfergett mindenki a szobájából egy teára/ kávéra, talpon-falnakdőlve vitattuk meg az elmúlt napok eseményeit, pletykáit. mostmár van mihez leülni, van hova letenni a teásbögrét, van mire felhalmozni a mosogatóba már nem férő koszos edényeket, és van mire ráborulni hajnalban buli után az életmentő pirítósra várva.
i like it :)