két konyha is van itt az emeleten: az ebédelős, és a teakonyha. ez utóbbi kicsi, ácsorgós, majd' mindenki, aki szinten dolgozik, megfordul ott. legtöbbjüket csak arcról ismerem - vagy még arról sem. hiába, nagy az emelet, mi pedig csak egy kicsi, elzárt részleg vagyunk.
reggelente pedig mindig tumultus van, ilyenkor történnek - hangzanak el blogolni való dolgok, mint például:
- már office-outfitben, kisszoknyában-kötöttkardigánban átlibegek én is a kávémért, széles reggeli mosollyal köszönök annak, aki ott van. nem ismerem, talán csak látásból, de hát annyi ember van itt. köszön ő is, és kérdezi, hogy "és messziről jársz be biciklivel?". én meg csak lesek, hát rólam itt mindenki tudja? a homlokomra van írva, hogy biciklista? mintha csak én lennék a téli bringázzmunkába céges kabalafigurája. és persze vidáman és örömmel felelgetek, mert ez mennyire tökjó és pozitív már :)
- van abban valami bájos, amikor marcona arcú informatikus férfiak a reggeli kávéjuk melett arról beszélgetnek, hogy "Jaj, és tudod, milyen KASPÓT vettünk tegnap a Butlersben?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése