soha nem múló szerelemmel lángolok a rozmaring és fokhagyma párosa iránt. tésztához viszont nem volt most kedvem, úgyhogy a szokásos, rájuk épülő receptet ma elvetettem. boltba sem akartam menni. tanácstalanul ingáztam hát a polc és a hűtú közt: mi a francot főzzek? aztán megtaláltam a múlt héten vett kukoricadarát. hmm... kezdett a fejemben körvonalazódni a terv.
a következő lett hát: a negyed csomag darából puliszkát főztem, mielőtt azonban kiterítettem volna a tepsibe meghűlni, kevertem bele jó adag parmezánt meg frissen őrölt borsot. mivel a tepsi viszonylag nagy, a puliszka viszont viszonylag kevés volt, ezért hamar kihűlt meg megszilárdult. így vágtam olyan 2x2 centis kockákra. kábé.
két gerezd foghagymát vékonyra szeleteltem - szegények roppan csoffadtak voltak, na de mindegy - , meg egy kis ág rozmaring leveleit is a haldokló bokorról az ablakból. ezeket mind megpirongattam olívaolajon, és amikor már iiiiisteni illata volt (mert az volt, mert ennek van a legfincsibb illeta a világon, nyár és kert és szabadság és kulináris boldogság illata), a puliszkakockák kb felét rádobtam és összeforgattam vele.
csináltam még szalonnapörcöt, ezt kevertem össze joghurttal, és ez került az egésznek a tetejére. hát, marhajó volt. persze annyira régen főztem már magamnak, és annyira unom már a egyenmenzakosztot, hogy azt hiszem, bármi hasonló ízlett volna.
persze joghurt helyett jobb lett volna a tejföl, és a legeslegkirályabb az lett volna, ha egy kevés juhtúró is kerülthet az egészbe. no de ne legyek már telhetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése