lui most egy kicsit elköltözött, egészen aquincumig, hogy megmutassa áginak, milyen csudás is a pesti bringás élet.
ennek lui igen örül, mert így végre hosszas téli pihenő után ismét gurulhat. és ági is örül (azt hiszem :)) mert kipróbálhatja magát a kerékpáros hétköznapokban.
hajrá, hajrá.

azalkalomból egyébként, hogy kivittem a bicót áginak, előadtam a miért-is-fura-váltós-bringára-ülni-a-fix-után magánszámomat... az első két kereszteződésben még nagyon figyeltem, hogy ügyesen fékezzek, mert ez most nem az a bicikli, de aztán egy hirtelen pirosra váltó lámpánál bele akartam állni a pedálba, hogy megállok és hirtelen meglepő élmény volt ezzel a lendülettel visszazöttyenni az ülésre. jaj. még volt annyi lélekjelenlétem, hogy a fék után nyúljak, meg végül az esést is elkerültem, no de szerzett ez a meglepő és mulatságos szitu pár szívdobogós percet.