tegnap vagy sportközeli tevékenységet folytattam, vagy standby üzemmódban agonizáltam. a normális állapot kimaradt, nem voltak átmenetek sem a kettő közt.
az, hogy az ilyen szintű agyzsibbadtság oka mi volt, nem sikerült megfejteni. mert 4 órát azért aludtam éjszaka, ami kevés, de volt már kevesebb is, és nem voltam tőle így kiütve soha. másnapos sem voltam, a másnap ennél sokkal rosszabb, az fáj is és nyúz, ez nem csinált semmi ilyet. csupán alig éltem. az átlagos 90-100% körüli pörgés helyett a maximum, amit ki tudtam magamból préselni, a 10% volt. a napi átlag inkább csak 2.
már a reggel is furán kezdődött. nem kívántam kávét. KAKÓT ittam helyette. nem tudom, mikor volt utoljára példa ilyenre. aztán elfelejtettem reggelizni. tényleg elfelejtettem. csak bambultam zsibbadtan magam elé, kezemben bögre, agyamban teljes üresség. nem villant fel a kis "egyél!" lámpa. néha felmerült bennem, hogy a reggel valahogy más szokott lenni, valami mintha kimaradt volna, de ezt betudtam a kávé-helyett-kakaó dolognak. biztos csak emiatt.
de hát hiába az élettelenség, munka van, be kell menni. óvatosan tekertem végig a körúton, csak semmi rohanás, nem bíztam magamban. miután beértem, csak lezuppantam a székembe. egy órába telt rávenni magamat, hogy elmenjek átöltözni, meg kávéért. duplakávéért. ez a kis kirándulás viszont annyira kivette belőlem a maradék energiát is, hogy ebédelni megint nem voltam hajlandó elmenni - azon egyszerű ok miatt, mert akkor fel kellene állni a székből. á-áá, no way. hál' Istennek találtam a fiókomban egy tábla csokit (70%os, narancsos, nyamm...), ez megmentette a napomat. látjátok? minek ide főtt kaja.
bent a cégnél egész nap azzal küzdöttem, hogy nyitva tudjam tartani a szememet. elég sokan nevettek rajtam, és volt, aki megjegyezte, hogy roppant szarul nézek ki. nem ellenkeztem. úgy is éreztem magam. komolyan nem tudtam, hogyan fogok visszaülni hazafelére a bringára, de aztán sikerült, ahogy kiértem a kapun, a frisslevegő felpörgetett annyira, hogy azzal el tudtam gurulni hugiékig, aztán haza, aztán még niára.
merthogy azért este még elmentem niára is, mert áginak megígértem még előző nap (meg aznap a duplakávé 15 percig tartó hatása alatt meg is erősítettem :P), és nem volt pofám lemondani. szeretek oda járni, de tegnap azt is csak ímmel-ámmal, nyűglődtem, szenvedtem. nagyon. de legalább végigcsináltam.
aztán végre-végre haza, ledobni a cuccokat, végignyúlni az ágyon. ott szembesültem megint a problémával, hogy fel kéne állni és elmenni fürdeni. jajnemár. olyan jó most így. aztán némi erőgyűjtés, ímélolvagatás és írogatás (háton fekve, úgy, hogy mellettem van a laptop, szóval elég lassú és nehézkes dolog volt :P, iwiwcsekk, fészbúkcsekk, időelb*ás, aztán csak elvonszoltam magam a fürdőszobáig.
utána már csak szundi. végre. mint akit agyonvertek, úgy aludtam.