a bekúszó téli fáradtság és általános kimerültség végérvényesen kiszorította a nyugis reggeket. átestem a ló túloldalára, már alig ébredek fel az ébresztőre, mindenféle cselekhez kell folyamodnom, hogy mégse késsek munkából. pédául a szoba tulsó végébe kell rakni a vekkert, hogy tuti felkeljek, amikor le kell kapcsolni.
sokszor csak instantkávét iszom, mert az gyorsabban készen van, mint a lefőzős. semmi kényelmes reggeli, csak néhány elmajszolt mandarin csubival közösen (mert úgyis kinézi a kezemből) a ketrec mellett a padlón ülve félálomban.
csukott szemmel rángatom magamra a végrelen réteg ruhát, fásli a térdre, meleg bringásnaci, sima naci, lábszárvédő, cipő, kamásli, kistrikó, hosszú aláöltöző cucc, pulcsi, kendő, kabát.
kint az utcán érzem először, hogy mostmár kvázi-éber vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése