reggel

a reggel a legjobb az egész napban. már abban az esetben, ha van az embernek lelki ereje felkelni, és adottak a körülmények is (tipikusan nem koli).
nekem mostanában van, mindkettő :). igen, inkább alszom egy órával kevesebbet, csak lustulhassak, kávézhassak, olvashassak nyugodtan az ágyban, bambulhassam, ahogy egyre fényesebb és kékebb-rózsaszínebb lesz az ég a Magyar Színház felett.
még majdnem teljesen csukva van a szemem, amikor kicsoszogok a konyhába odarakni a kávét, félálomban bámulok ki a konyhaablakból, amíg lefő. aztán redőny fel, visszakucorodok a nagyágyba, zene a fülbe, rejtvényújság vagy könyv az egyik kézbe, kávésbögre a másikba. és kezdődhet az aktív ébredezés.
aztán egy háromnegyed óra múlva ijedten veszem észre, hogy jaj lassan indulni kéne. de ilyenkor már egyáltalán nem vagyok gyűrött. helyette nyugodt, kisimult, mosolygós.
beleugrok nadrágba-pólóba-cipőbe-sisakba, bicót ki a kamrából, fel a vállamra, lefutok vele a lépcsőn. és helló világ, indulhat a nap :)
that's the way i like it :)