téli termós reggelek

a mandarin már tél, advent- és télapóvárás- és hideg illata van. szeretem nagyon, meg tudnék belőle kilókat enni egy ültő helyemben.
termóban volt gyakori téli reggelim, hogy édesítős-vaníliaaromás joghurtba (opcionálisan vanillincukros, burzsoáknak :) méz és rendes vanília) kerül bele két mandarin, hogy nem csak gerezdekre szedi az ember, hanem még félbe is vagdossa őket. maga a könnyű téli reggeli-mennyország.
ma amikor ugyanezt ettem, elfogott a nosztalgia, nem a fájósan visszaemlékezős, hanem csak a szépre mosolyogva visszagondolós, amikor kiugrok a 3x3 méteres szobában a nagyágyból, odateszem a kávét, felvágom a mandarint, ötször megkérdezem, hogy kávét, kapucsínót vagy kakaót, mire választ kapok, de az úgyis mindig a kakaót kávéval. aztán húsz perc henyélés, és végül eszeveszett kapkodás, hogy jajistenem, elkésünk. jeges járdán aztán elcsúszkáltunk a metrómegállóig, és ott már mindig összeverődötta feél kolesz, jaj, zéhá, tanultál?
régi szép idők :)