ó, basszameg, hát minek az ilyennek (nekem) bringa, aki nem néz az maga elé, miért ül az ilyen (én) kerékpárra éjszaka, ha nem lát túl a saját orránál nappal sem, és miért jófejkedik az autósokkal, ha magára sem tud vigyázni.
szegény luit sikerült teljes sebességgel nekicsapni a padkának mint egy húsz perce, jöttem a dob utcán, mögöttem menőcsávó bőgeti a bmw motorját, de nem fér el, keskeny utca, parkoló autók, meg még a hülye biciklis is, éjjel ráadásul. mellettem meg pont hosszan üres parkoló rész, lehúzódok, hadd menjen, csak épp azt nem láttam a gyér világításnál, hogy a keresztutca előtt a parkolót a kereszteződéstől mint egy 15 centi magas, és egyébként maximum ugyanilyen széles padka választja el. na erre mentem rá lendületből.
a legrosszabb, hogy én, én, csakis én voltam a béna, igazán nem foghatom rá senkire. a belsőm megadta magát, remélem csak ennyi. félve nézegetem még az első felnit, mert igazán nagy pofont kapott. ütközött még a pedál is, éreztem, hallottam. a karom még most is remeg az ijedtségtől, mert tényleg nem láttam, csak mikor már koppant.
fognom kellett volna a jelet, amikor láttam, hogy eleredt az eső, nem szabad ma nekem bicóra ülni. merthogy a kulcsom meg pont az irinyi-karinthy kereszteződés kellős közepén esett ki a zsebemből, a négysávoson, hát azért is fordulhattam vissza az út közepén, még jó, hogy ilyenkor kicsi a forgalom.
jááááj.
jobb lesz, ha megyek aludni.