Neha hianyzik B. Marmint nem annyira o szemelyesen, hanem valami megfoghatatlan dolog, amit o jelentett, vagy amit o jelentett utoljara. Szeretnek talalkozni vele, hatha akkor kiderul, mi is az. Hogy valami fontos es lenyeges, vagy a megszepult emlekeken es nosztalgian kivul semmi. Roppant duhos voltam ra nagyon sokaig es meg a hozza kapcsolodo posztokat is modositottam, mostanaban megis gyakran eszembe jut.
Eszembe jut, ha munkaba megyek es atvagok a Goldmann teren, ha a Mester utcanal vagy a Ferenc koruti megallonal vagyok a villamossal. Bevillan neha, mikor edzes elott kezembe veszem a vallvedot, es o ugrik be, mikor este visszadobom a sarokba. Nem fajdalmas eszbejutasok ezek. Nem is amiatt latnam ot szivesen, mert barmit szeretnek tole, csak ugy. A lezaras miatt. Mert az nem volt, pedig kene, nem csak két-harom ev, de egy-ket honap utan is. Szerintem.