képtelen vagyok nekiállni a dolgaimnak. pedig igazán nincs sok, grafika meg táskák, ennyi. de valahogy nem megy, csak klikkolgatok céltalanul egész délután, mindent háromszor elolvastam már, ami érdekel, bejártam az egész internetet keresztül kasul, jaj, csak dolgoznom ne kelljen.
itt volt az egész család ebédre meg délután, mamik, unokatesók, (majdnem)mindenki, aki számít. jó volt, mert már rettenetesen rég találkoztam velük, de amikor elmentek végül, mintha az agyamat is magukkal vitték volna. kész, képtelen vagyok gondolkozni, elfáradtam, lezsibbadtam, csak hadd bambuljak, hagyjatok kérlek semmittenni, a létezés amőbai mélységeire vagyok ma kíváncsi. csak és kizárólag .