utálom azt, hogy ha meglátnak egy szál cigit a kezemben, mintha minimum egy szörnnyel néznének farkasszemet, kiül a rettenet az arcukra, aztán a mélységes megvetés, aztán az atyai szigor, jaj kata ne csináld már, tedd azt el, már megint, ne már, nem már, mondom, tedd el.
arra nem szólnak, ha valaki három sörrel többet iszik meg, vagy ha naphosszat számítógépes játékba temeti bánatát. de a sör mellé elő mertél venni egy szál cigit? naneeee....
azt senki nem kérdezi meg, hogy miért fogytam hirtelen hét kilót másfél hónap alatt. mert annak az eredménye jól néz, tehát magától értetődően az oka is biztos valami jó. nem, nem hinném, hogy az.
persze bárkivel szívesen elbeszélgetek arról, hogy miért nem vagyok kiegyensúlyozott és maradéktalanul boldog. de amíg valaki nem tudja, mi történt velem az elmúlt hetekben és hónapokban, addig nagyon kérem, ne ítéljen el egy kósza szál cigi miatt.

nem, nem vagyok dohányos egyébként. és nem, depressziós sem. csak nem ez életem legszebb és legvidámabb korszaka épp. persze leszezmégígyse.