első edzés

sosem gondoltam volna, hogy az embernek lehet izomláza a hónaljában. nos, ma reggel arra keltem, hogy ez közel sem képtelenség. mert ott volt ám.

két bejegyzéssel ezelőtt megemlítettem ugye, hogy megyek edzésre. az akkor említett keddi végül elmaradt, így tegnapra már meglehetősen felspannoltam magam, így értem ki a Rozsnyai utcára. aztán kicsit elszállt a bátorságom, jajistenem, nem kell ez nekem. de még mielőtt megfutamodhattam volna, inkább gyorsan felhívtam az egyszem "kontaktemberemet" - helló, hogy jutok be? innen már igazán nem fordulhattam vissza.
az elején rettenetesen elveszettnek érzetem magam. átöltözés után csak ácsorogtam a kerítés mellett, néztem a beszélgető-öltözködő lányokat és olyan távolinak tűnt minden - összeszokott csapat, mindenki ismeri egymást... csak én vagyok kívülálló.
aztán jött a másik új lány, és már nem is volt olyan rossz, volt sorstárs.
akkor kezdődtem oldódni, amikor elkezdődött az edzés. mindig volt, aki segítsen, mit is kell melyik gyakorlatban pontosan csinálni. most erre menj, most annyit számolj, így tartsd a derekad, úgy várd a labdát. az egyik lánnyal már hosszabb távra összecsapódtunk, beszélgettünk az üresjáratokban, kaptam tőle vizet, mesélt, segített.
már nem is volt szörnyű, már nem éreztem magam annyira nagyon "az új lánynak".
fuss, sprintelj, ugorj, fordulj, kapd el, fekvő, maci, létra, röpködtek a kódszavak, kapkodtam a fejemet, csináltam. és amikor azt mondták: tök jó ahhoz képest, hogy ez az első edzésed, na akkor nagyon büszke voltam magamra :)
azt hittem, ki fogok dőlni kábé a felénél. ehhez képest én lepődtem meg legjobban, hogy bírtam, egész jól. persze engem nem nyomott-szorított-melegített az 5-6 kilós felszerelés, na de akkor is. azt hiszem, még Hugi néni (a régi tesitanárom) is elismerően csettintett volna, ha lát. persze sípolt időnként a tüdőm - de nem csak az enyém, és el akartam néha feküdni a műfüvön - de nem csak én.
szóval nagyon jó volt.
és a végén, amikor új lányként engem is beküldtek középre (a két bokafájós hőssel karöltve), hogy előordítsuk a többieknek, hogy
- EGYKÉTHÁ
- FARKASOK!!
akkor már nem volt kétségem, hogy nekem az kell.

és hogy mi ez? amkerikaifoci. háhááá.