velence

a tárnok-velence táv nem hosszú, huszon-egynéhány kilométer, nem nevezhető igazán biciklitúrának.
már régebb óta emlegettük B-vel, hogy kéne tartani egy letekerős-vízbecsobbanós-árnyékbanalvós napot. végül találtunk egy napot, amikor mindenkinek a határidőnaplójába belefért, és még az idő is jó volt.
tárnokig le vonattal, onnan nyeregbe és spuri. a hetes úton viszont iszonyatos dugó volt vagy 8-10 km-en keresztül. suhantunk a benzingőzben a kocsisor mellett. negyven fok, égető nap, de hűt a menetszél. B diktálja az őrült tempót, bírom, persze hogy bírom, kemény vagyok, nem most ülök életemben először bringán, de magamtól sose mennék így. az emelkedő gyilkos, muszáj volt megtanulnom váltani is luin (a városban szinte soha, minek, a két lámpa közti 200 méterre?) kiköpjük a tüdőnket, majd meghalunk, de fent vagyunk végre, jön a lejtő, juhú. megyünk, nem állunk meg.
csak nevetve a vízparton jegyezzük meg hogy basszus ott majdnem ledőltem a nyeregből meg ehh, ha ott még 10 métert kell felfele menni, tuti kidobom a taccsot. ha nem lenne az a fene büszkeség az emberben, hogy ha a másik megy, megyek én is, bírom, bírom, miattam ne álljunk meg, még akár pihenhettünk is volna, de hát az van ha két makacs és büszke szamár találkozik :P
aztán egész napos döglés, pancs, hekk, keresztrejtvény. T marasztal, ne menjünk már haza, ők lent vannak sátorral, jó lesz, maradjuk már. végül én eljövök, nem úgy készültem, hogy maradok, este hosszúnadrág nélkül meg csak kibírhatatlan és nyűgös lettem volna, meg ma sose érek haza, és még csak nem is tanulok. persze mindezt csak kiadós rozi-nyaffok közepette sikerült eldöntenem, mert maradtam volna, persze hogy, csak hát minden racionális érv ez ellen szólt.
aztán hazafele már vonat végig, mert egyrészt sötétedik, másrészt meg én nem tudok belsőt cserélni és félek a defekttől egyedül az országúton. és saját tempóban sose érek tárnokra, csak ha hajtanak :) de a vonat jött rögtön, semmit nem kellett rá várnom és otthon voltam gyorsan a koliban.
ami a vicces, hogy kb egy órát voltunk a tűző napon, ami azért annyira nem sok (igaz, délben) de ennyi idő alatt is sikerült a bringatya éles vonalát a combomba égetni, a póló és kesztyű határai pedig a karomon látszanak gyönyörűen. még egy pár ilyen, és sakkozni lehet majd rajtam. :P