borzasztó, hogy ez az én blogom, az én életem, és legalább a felét nem írhatom le annak, amit akarok, mert XY-nak nem kéne tudnia róla.
nem pletykálhatok, szörnyülködhetek, fikázhatok és nyafoghatok kedvemre.
mert ezt a lánynak nem kéne megtudni, azt annak a fiúnak, erről jobb lenne ha a szülők nem hallanának, arról meg a munkatársaknak nem kéne inkább tudniuk.
kéne vagy 5 különböző blog, diszjunkt olvasótáborral, és akkor minden kimehetne valahol.
jaj, pedig néha szükségem lenne ám az okos hozzászólásaitokra.
4 megjegyzés:
egész pontosan tudom, mit érzel.
és pedig az elején még hogy örültem hogy jééé, milyen jó hogy ilyen sok embert érdekel, hogy mit írok.
most már nem mindig dob fel annyira.
Szerintem ezzel a problémával mindenki szembesül, aki blogot ír.. Azért ha ügyes vagy, le lehet úgy írni, hogy az illetőnek ne essen le, hogy róla van szó, én legalábbis próbálok így ügyeskedni..
De tényleg nagyon idegesítő szitu..
én rendszeresen megírom azt a blogbejegyzést, hogy "menjetek innen, nem akarom, hogy olvassatok, senki ne olvasson", de sosincs szívem publikálni, megbánnám. nehéz.
Megjegyzés küldése