vége

ádám végleg ellenem döntött.
újra szingli lány lettem.

pedig én tényleg úgy gondoltam,hogy veled költözök majd az első aligfélszobás, de legalább saját lakásba, hogy neked fogom majd mondani, hogy holtomiglan, és hogy a te gyerekeidet fogom majd a parkban terelgetni, és tényleg elhittem, hogy melletted öregedhetek majd meg.
elhittem 3 hete, de elhittem még 2 hete is , sőt tegnap meg ma reggel is, mert a remény hal meg utoljára.
és most hirtelen üres lett minden, a világ egy nagy gonoszsággombóc, egy teletrombitált papírzsepi. nincs értelme semminek, ugyan minek írjak házit, minek menjek trainingre, nem hív már a müncheni sör meg virsli sem, mert nincs hova hazajönni.

persze jól leszek majd , idővel, előbb-utóbb. de most még jönnek az emlékek, meg a fájó pontok meg hogy kik és mennyire fognak hiányozni, akiktől most biztosan távolabb kerülök majd, mert nem engem kell hogy szeressenek, nem mellém kell, hogy álljanak.

legjobban hiányozni még mindig te fogsz.
aztán majd csak elmúlik.