2009. április 19., vasárnap

utálom

nem jó szó ez az utálom: ronda és nagyon erő. nagyon-nagyon negatív és gonosz is. de nem találok olyat, ami kevésbé lenne az: a nem szeretem, az inkább semleges. transzformáljuk hát most át egy kicsit enyhébbé a jelentését, próbáljátok meg levenni a szóról a gonosz élt, és úgy olvasni a bejegyzést.

fontos kérdés nálam az utálom - téma. mivel - sajnos, vagy nem sajnos - elég erőteljes negatív érzelmekkel tudok viseltetni emberek felé. nem arról van szó, hogy gáncsoskodom, vagy bármi rosszat tennék, rossz hírét is egyszer sikerült keletem csak valakinek, és az sem direkt volt.(azóta nagyon figyelek erre) de nem tudok úgy tenni, mintha szeretném, vagy legalábbis közömbös lenne számomra. ha muszáj beszélnünk, annak biztos, hogy összeveszés lesz a vége, de inkább nem beszélek, nem találkozom vele, idegesít és felhúz , morgok és dühöngök és bármi, ha szóba kerül.
amikor másokat kérdezek erről, a válasz mindig az, hogy nem, ők nem utálnak senkit. ezt olyan nehéz elképzelnem. a negatív érzelmek ugyanúgy hozzátartoznak az élethez és a világhoz, mint a pozitívak. és ha a társadalmi normák azt is diktálják, hogy ezeket ne éljük meg látványosan, attól még szerintem nem kell őket elfojtani. kordában tartani, azt igen.
én speciel szeretem tudni, hányadán állok valakivel. akkor tudom: a villamoson beszélgessek vele, vagy inkább olvassam tovább a könyvemet, jobb ha békén hagyom. ne ne kérjek tőle segítséget a grafikaházihoz, mert úgysem szívesen adna. ne én vigyem át neki a lázcsillapítót, ha kell neki, mert az én kezemből nem fogadja szívesen. csak akadályok vagyunk egymás életében, jobb hát, ha kimaradunk belőle.

persze azért azt is hozzátenném: sok kell ahhoz, hogy valaki átcsússzon nálam a nagyon negatív tartományba (ahogy egy emy fogalmazta, magas legyen a rozi-faktora). nem osztogatom olyan könnyen a villámot szóró pillantásokat és nem is szeretem osztogatni.
de nem nem tudom őket magamban tartani.
ez mennyire baj?

3 megjegyzés:

julcsi írta...

hümmm...ez nálunk vagy genetikailag kódolt vagy neveltetés vagy puszta véletlen, de én is szoktam nem szeretni/utálni embereket, és én is inkább kerülök őket, mert nem szeretem megjátszani magam, és mert nem pazarlo azokra az energiámat, akikre nem éri meg, meg mert szerintem ez is teljesen normális. Ha mindenkit szeretsz, akkor a szeretet elveszti a jelentését.

Névtelen írta...

Csajok, egyetértek. Viselkedésminta inkább, mint genetika, de még mindig jobb mint adni a jóarcot, pedig nem úgy gondolod. Vannak időnként kivételek, de ezek nem a magánszférát érintik.
anyca

ZM írta...

Szerintem sem kell úgy tenni, mintha... Igen, kordában kell tartani. Egyetértek.