évekkel ezelőtt volt, szintén így tavasztájt. az egyébként is rozzant esztergomi utak a fagynak-hónak köszönhetően rettenetes állapotban voltak. senkinek eszébe nem jutott megjavítani őket. apának eldurrant az agya. este, mikor már sötét volt, nyomtatott jó néhány papírt, és körbejárta velük a város szélét jelző Esztergom táblákat. leragasztgatta őket a papírral, melyen ez állt : Kátyúfalva.
nem járok be nagy területet, mikor itthon vagyok. csak azt a háromszöget, melyet a müller-etamami-otthon pontok határoznak meg (meg néha csilláék, de hozzájuk szigorúan csak egy útvonalon, szóval ebből a szempontból nem mérvadó.) szóval ezen a háromszögön belül gyakorlatilag képtelenség közlekedni. az utak ezerszer rosszabbak, mint a kátyúfalvás időkben. kocsival ha az ember 30-nál többel megy, tuti , hogy belemegy valamelyik 10 cm mély gödörbe, amelyik az út közepén terpeszkedik. ne részletezzük, hogy ennek milyen következményei lehetnek.
biciklivel szinte csak az út közepén lehet közlekedni, mert az út szélén is óriás gödrök vannak. ezzel meg ugyebár az autósokat tartom fel. csodás.
a járdán is vannak gödrök, de ugye gyalogosan könnyebb kikerülni. vagy átugrani. nekem. hogy az idős nénikkel-bácsikkal mi a helyzet, hát nem is tudom...
ezen a körzetben az egyetlen jó (sőt, csillivilli)utcája a Budapesti utca. hadd ne mondjam, kinek az anyukája lakik ott.
botrány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése