magánélet -e?

azon gondolkozom mostanában, hogy hol húzódik az a kényes határ, ami a magánéletre és közéletre fordított idő optimális elosztását jelenti.
én alapvetően önző vagyok: ha tehetném, csak magánéletem lenne, már nem foglalkoznék közügyekkel (ezalatt esetembe a kolis és hákás dolgokat értem), vagy legalábbis csak annyit, amit nagyon muszáj.
van persze a másik véglet: nincs magánélete gyakorlatilag, az összes idejét azzal tölti, hogy másokkal, másokért dolgozzon. ez is egy lehetőség, van aki ezt szereti.
de hol van az a határ, ameddig önzőek lehetünk? mekkora felelősséggel viseltetünk a társadalomért (többi emberért) és mekkorával a családunkért? nemet mondhatunk-e a társadalomnak olyan címen, hogy mi csak kis porszemek vagyunk, lesz más, aki megcsinálja helyettünk? nemet mondhatunk-e a családunknak azon a címen, hogy de ott rám most elengedhetetlenül szükség van?
természetesen megtehetjük mindkettőt. de meddig? mikor áll jó helyen a mérleg nyelve? és melyik esetben lehetnek beláthatatlanabbak a következmények, ha rosszul döntünk?