jókedvű nap

régen voltunk már lent makón, úgyhogy úgy döntöttünk, a hosszú hétvégét elejétől a végéig idelent töltjük. a csütörtök még a pihenésé meg játéké volt, a pénteket azonban már kőkeményen betábláztuk. a terv a következő volt: reggel irány szeged, ádám találkozik régi barátokkal, mi addig vadasparkba el, aztán ádám délben összeszed minket, elmegyünk ebédelni, utána mozi, mozi után lányok buszra, mi pedig fürdőbe.
az egész reggel ott borult először, hogy jött az esemes: a barátoknak mégse jó az időpont, beszélgetés elmarad. így akármennyire is húzta a fiatalember a száját, kénytelen volt jönni velünk állatokat nézegetni (később persze tetszett neki is, de eleinte nagyon szenvedett. látszólag legalábbis :) )

a várthoz képest rettentően hideg volt, de ennek ellenére a vadaspark király hely: van rozsomák és tapír is (rozsomák nincs pesten, pedig a kedvencem, a tapírt pedig sosem találom). az oroszlán hatalmasakat ordított - egy 3-4 éves kisfiú neki is állt kiabálni vele "hagyd abba! ne kiabálj ennyire, nem hallod? hagyd már abba! ez nagyon rossz!" oltári volt nézni, ahogy kiabál a kis padlócirkáló kölyök a hatalmas állatokkirályával.
láttunk még valószínűtlen színekben pompázó madarakat, kék heréjű majmot (tényleg! ciánkék volt...), valami olyan állatot, ami olyan volt, mint egy rettenetesen nagyra nőtt tengerimalac, meg lefittyent púpú tevét. csupa "márpedig ilyen állat nincs"
és ami a legjobb, hogy nem véletlenül vadaspark, és nem állatkert: nem beton és ketrecdzsungel, hanem erdő, és a ketrecek is ezerszer emberibbek, mint pesten. máramelyik.

a program másodszor ott borult, hogy túlléptük az állatokra szánt időkeretünket, és ijedten vettük tudomásul, hogy választhatunk a mozi és a rendes ebéd közt. középutas megoldásként a mcdonaldsot és a mozit választottuk: elvitelre elhoztunk végtelen mennyiségű sajtburgert (ami természetesen még így is kevésnek bizonyult) és így volt még időnk jegyet venni, és a film előtt enni is.
Star Wars: A klónok háborúja című animációs remekművet néztük meg. tetszett, de azért azért... na de ezt majd egy másik posztban. végülis elégedetten jöttünk ki a moziból, ez volt a lényeg.
miközben battyogtunk le a szeged pláza lépcsőjén, ádám csöndben megkérdezte: biztosan akaunk-e még mi most fürdőbe menni? hát, nem fogok hisztizni, ha nem, mondtam. eléggé lefáradtunk így is, tudtuk, ha még a víz is leszív, este nyolckor ágyba dőlünk. úgyhogy beszálltunk mi is a kocsiba, irány vissza makó.
de nem hiányzott a nap végéről semmi, remekjól éreztük magunkat :)