voltam interjún a TCS-nél, hogy mehessek hozzájuk önlabozni. először tesztet kellett kitölteni, rengeteg matek meg angolfeladatokkal, meglepődtem magamon, jó lett. aztán vissza kellett menni beszélgetni is, akkor egy indiai pasi interjúztatott angolul, ami vicces volt, mert alig értettem, milyen szavakat nymmog a bajúsza alatt. de magammhoz képest meglepően jó voltam, valószínűleg mert nem volt akkora tétje a dolognak: ha minden kötél szakad, még mindig tudok itt maradni és kérni valami témát a dorsumnál, bár semmi kedvem hozzá.
az azért nyugtalanító, hogy még mindig nem jeleztek vissza a tcs-től, de bizakodó vagyok, a magyar bácsi az interjú után nagyon kedves volt.
aztán utána megbuktam laboron, emin én nem csodálkoztam, mivel az egész napom elment a fent említett mókával meg a rákészüléssel, hétvégén meg makón nem nagyon tanultam. de azért amikor szikorabácsi azt mondta, hogy szerinte én nem nagyon vagyok egyetemista, meg tanulni is kéne, akkor felhúztam magam, mert direkt mondtam neki, hogy az interjú önlabos, tehát szorosan az egyetemhez kötődő volt, és mostanra kaptam időpontot, tehát mérsékelten az én hibám.
bélabá persze egyéb kérdésekben is kitett magáért hétfőn, de ezt nem fejtegetném, mert egyrészt lehet h csak félig lenne igazam, másrészt meg nem akarom szegényt annyit szidni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése