idén lesz az első. és nincs kedvem elmenni. sosem voltam igazán jóban az osztályommal. bár nagy konfliktusok nem voltak, mégis. azazhogy mégse. a legtöbb emberrel nem sikerült megtalálni a közös hangot. akikkel meg sikerült, azokkal úgyis tartom a kapcsolatot.
ha még legalább egy normális találkozó lenne. megnézzük a sulit, vacsorázunk egyet és kész. de neeeem. nekünk megint extrázni kell, búbánatvölgy, kintalávás. nekem inkább egész estés tortúra.
két éve volt egy összeruccanás a zakiban, ott is ott volt mindenki. az első fél óra jó volt. a többi kínszenvedés.
szóval nincskedvem, nemakarok, össze szorul a gyomrom, ha rágondolok. és ez nem a személyekről szól, hanem a közösségről, aminek sosem tudtam igazán tagja lenni. mostmár nem is akarok, megvan máshol a sajátom. és nem akarok visszatérni a régi, kellemetlen emlékekhez.
inkább mennék SZIN-re, a barátaimmal, akiket végre láthatnék, a párommal, akit szeretek, egy helyre, ahol jól érezném magam.
még nem tudom, mi lesz.
1 megjegyzés:
Halihó
Most jelöltelek vissza Facebookon és láttam h van blogod! Tök menő! Én is hasonlóképpen érzek az osztálykirándulással és gondolkodom rajta, hogy nem alszom ott, a tesóm kijönne értem és akkor még piálni is lehet..:) Ha gondolod elviszünk, de azért gyere mindenképp, majd szenvedünk együtt, de a pletyiket ne hagyjuk ki!
Puszi
Pera
Megjegyzés küldése