hétfő este, egomi teszkó, unott fejjel kosárpakolás. srác haverokkal balra el. odabiccentek (vagy csak akatram?) gyerek furán visszanéz (vagy csak úgy tűnt?). mindegy. aztán hirtelen átvillan, izé, ki is volt ez? nem tudom, mindegy, biztos valaki régről a gimiből. de nem. no tényleg mindegy.
hazaérés, megint bevillan, de most tényleg, jaj, honnan volt olyan ismerős. mittomén. mindegy.
gépeléülés, netezgetés, szokásos oldalak végiglapozása.
jaj, megvan :) olvasom a blogját.
szóval, ohh hai :)
3 megjegyzés:
uuugye nem én nem ismertelek meg?
a sztori szempontjából tulajdonképp nem lényeg, mivel pont arra csodás eme példa, hogy az ember, mint materiális lény, mennyire háttérbe szorul ebben a csodás internetben.
egyébként meg de :)
Na, a Borz mellett én már nagyon sokszor elmentem anélkül, hogy megismertem volna (igaz általában autóban ültem, ő meg nem:). Szóval ez ilyen...
Megjegyzés küldése