még jómúltkor vettem két gömb salátamozzarellát, meg volt néhány már gonoszodó paradicsom is a hűtőben. na meg a zöldellő bazsa az ablakban. mivel hétvégére megyek haza, ezért, ha nem akartam kidobni a parikat és a sajtot, meg kellett enni tegnap. különben egyik sem érte volna meg a hétfőt.
szóval egy kevéske (tényleg kevéske!!) hagymát apró kockákra vágtam, rádobáltam az összevisszadarabokra vágott paradicsomot (persze a gonosz részeket kivágtam belőle) ment rá só, bors, olivaolaj, kiskanál ecet (igazság szerint vörösborecet kellett vona, de nem volt otthon). összekavarás, félretevés. eztán pár szép nagy bazsalikomlevelet sóval-borssal-olivaolajjal összezúttam mozsárban. ráraktam ezt is a paradicsomra, meg rátépkedtem a mozzarellát is.
igazság szerint ezt most egy órára be kellett volna tenni a hűtőbe, hogy IGAZÁN jó legyen, de nem bírtam ki. megettem. mind. ami nem szép dolog, mivel ez egy két személyes adag, de egyrészt nagyon éhes voltam, másrészt nem tudtam volna otthagyni.
és a végén az istenifino sajátalevet az olivás kenyér utolsó szeletével tunkoltam fel.
ohh, boldogság :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése