nem voltam Istvános gimnazista, Dobós voltam, nyolc hosszú évig :).
de 7 éves koromtól mindig az Istvánba caplattam át anyához a gyakorlóból. ott lógáztam a lábam a tanári előtt, vagy ültem bent anya helyén és bambultam ki a Duna partra. irigyeltem a nagy gimnazistákat, hallgttam a hangversenyt adventkor, néztem a színielőadásokat a díszteremben (ohh, Vajk a Tótékban, vagy az a Lúdas Matyi :) ).
mosolyogtam, amikor az évek múlásával ismét belépve a tanáriba furcsán néztek rám és amikor mondtam, hogy hát anyát keresem, mindenki a kezét összecsapva nézett rám, hogy óhátezekatusmármekkora.
az István nem mint iskola jelent nekem sokat (illetve mint iskola is, de nem úgy, mint az ottaniaknak). de az tanárok és tanulók mint emberek, a hangulat, a hagyományok, ezekben nekem is mind részem volt. és remélem, lehet még nagyon sokáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése