már egyszer  írtama kedvenc sorozatomról. 2 éve akkor egyhuzamban bedaráltam belőle 1,5 évadot - aztán letettem. nem vagyok az a sorozatnézős típus, komolyan, hiába szeretek valamit, hiába változatos a cselekmény, imádnivalóak a szereplők, egyszerűen ráunok. így történhetett, hogy sosem láttam többet a Szívek szállodájából vagy a Csillagkapuból 2,5 évadnál (aztokat viszont vagy háromszor, mivel többször is nekifutottam) ezért nem fejeztem be sose a Dead like me-t, ezért rekedtem meg Chuck-kal. az egyetlen szerintem, amiből TÉNYLEG minden részt láttam, az a Stargate:Atlantis volt. na de ez egy másik történet.

na de vissza az eredeti témához, mert most ugye épp a Doctor's Diary volt porondon. szóval miután kijöttem a kórházból, szükségem volt valamire, ami leköt. ami eltereli a figyelmemet. valamire, ami megnevettet, ami megríkat, de csak úgy felületesen. valamire, ami semmiképpen nem kavar fel, valami limonádéra, ami kitart azért egy pár napig. és ekkor beugrott, hogy hát van még nekem 1,5 évadnyim Gretchen Haase és Marc Meier kalandjaiból. Beraktam hát egy hétköznap este, miközben a Lekvárfaló épp WoWozott én meg nagyisan hímezgettem a kanapén.

és beszippantott újra. 4 nap alatt megnéztem mind a 14 részt, és bár a lekvárfaló csak fogta a fejét, hogy hogy lehet ilyet nézni hát ez borzasztó, azért titokban figyelt ám ő is, és NAGYON SAJNÁLT, hogy a legjobb poénokat én igazából nem is értem, és jókat röhörészett a háttérben.
mert akár mennyire is bugyuta sorozatnak tűnik, igazából zseniális. persze nem tudom, hogy a magyar szinkronja milyenre sikerült (a dunatévén adták), hogy a sokszor nagyon is német vonatkozású vicceket, szójátékokat sikerült-e átadni, mindenesetre úgy, hogy azoknak is csak a felét értettem, én imádtam az egészet. annyira könnyedén hozza a bridget jones figurát, annyira könnyedén figurázza is ki egyben, és annyival életszerűbb, életszagúbb és humorosabb, mint az igazi bridget jones és doktor szöszi, hogy nem lehet nem szeretni. benne van mindannyiunk fiatalsága és felnőttsége, valahol, valakiben úgyis saját magunk karikatúrájára ismerünk. vagy a padtársunkéra.
és most, hogy a végére értem, a szívem szakad meg. meg kell válni Gretchentől, akiről nem értjük (és pontosan értjük), hogyan viselkedhet ilyen bugyután, Mehditől, akit legszívesebben mindannyian a keblünkre vonnánk és vigasztalnánk, Marctól, akibe mindenki szerelmes még akkor is, ha egy pöcs, Sabinétől, akit mindenki sajnál és azért akivel mindenki azonosulni tud egy kicsit....
jaj, látom már, sokszor fogom én ezt a 24 részt még megnézni.