a cica új keletű lekvárfaló-kultusza kezd tényleg zavaróvá válni. az egy dolog, hogy EGYÉRTELMŰEN favorizálja őt, ha mindketten itthon vagyunk, ha pedig csak ők vannak itthon, akkor arra jövök haza, hogy hangos dorombolással alszik a pasim ölében. mindig.
nade.
ha meg egyedül vagyok itthon, akkor újabban fél méternél közelebb nem jön hozzám, de cserébe közel félóránként hangos nyikkantásokkal és rosszalló pillantásokkal kéri rajtam számon, hogy hová tettem a férfit.

most akkor vagy zsigerből utálja a terhes nőket, vagy ennyire mély nyomot hagyott benne, hogy mindig én pucolászom a szemét és vágom a körmét. (ez utóbbi kegyetlenül hangzik, de néha muszáj, mert a cica béna, és nem kapar eleget, ezért annyira megnőnek a körmei, hogy visszatekeredve szúrják a talpát járás közben, ami meg fáj neki, és ilyenkor a gondos gazda neki áll manikűrözni. egyszer ki is lakkozom, eskü)