vagy ahhoz a nagyvárosi, virtuális, szupersebességhez szokott generációhoz tartozom, aki képtelen elviselni az állandóságot, és egyfolytában a változást hajszolja, vagy csak kétségbeesetten keresem a saját egyensúlyi helyzetemet, ahol megpihenhetek végre.
még nem sikerült eldöntenem, melyik. remélem az utóbbi.