azt hiszem, könyvet csak eredeti nyelven szabad fogyasztani.
igen, direkt "fogyasztani", most éppen egy német hangoskönyvet* hallgattam horgoláshoz, és innen a vélemény.
szóval általában a magyart egy roppant kifejező és gazdag nyelvnek tartom, jobbnak, mint a németet meg az angolt, de mégis, valahogy - kiváltképp a könnyű limonádéirodalom esetében - a fordítás mégsem lesz ugyanaz. vagy csak ilyen könyvek esetén nem áldoznak jó fordítóra. vagy nem is lehet két nyelven pontosan ugyan azt kifejezni, csak nagyjából. nem tudom.
van például a "gut gegen nordwind" (ezt hallgattam hangoskönyvként). levélregény, modern formátumban, e-mailekkel. nagyon jó. a magyar fordítást nem olvastam, lehet, hogy szuper, de hogy a címe az, hogy "gyógyír északi szélre", na nekem ez nagyon nem. persze ha szó szerint fordítjuk, akkor igen, ugyan azt jelenti, de könyörgöm, egy könyvnek a címe a cégére, és az a szó, hogy "gyógyír" egy köznapi nyelven, sőt, modern formában írt, fiatalos könyv esetében egyszerűen rossz. nem használjuk. nem olyan, mint a könyv. még csak nem is olyan, mint az eredeti cím. rövid, frappáns, egyszerű? egyik sem.
szóval hiába a pontos fordítás, mórikált lesz, és bár nyelvtanilag ugyanazt adja vissza, egyébként valahogy nem. és ez olyan sokszor van így, vagy legalábbis azon tetemes mennyiségű lektűr esetében, amit én fogyasztok.
persze nem gondolom azt, hogy én menyivel jobban tudnám, nem lennék műfordító, ó nem, szerintem az  rettentő felelősség.




* a hangoskönyv egyébként szuper dolog, és például a németek regeteg mindenből adnak ki hangoskönyvet. persze nem összetévesztendő az olvasás-élménnyel, de például mégiscsak értékesebb bárminemű irodalmat hallgatni horgolás meg mittudoménmi közben, mint ugyanatz a U2 albumot kétszázharminchetedszer