a szeptember elseje (úgy képletesen, szóval az első iskolanap) mindig egy olyan őrület, amiből nem lehet kimaradni, ilyenkor megbolondul mindenki, még az is, aki próbál nyugodt és kipihent lenni, aki bringával megy, hogy ne üljön a dugóban, a bringasávon teker, hogy ne zavarja se a sietni próbáló autósokat, se a járdán kacsázó elsősöket.
szóval az ember hiába tesz meg mindent, hogy ne legyen útban és komolyabb lelki zavarok nélkül eljuthasson a céljáig, ezen a napon ez egész egyszerűen egy lehetetlen feladat, mert az VisszaADolgosHétköznapokba őrület az olyan, hogy nem hajlandó kihagyni senkit, egyik emberről a másikra ugrál kíméletlenül, míg meg nem ugrotta mind a 9 941 000  főt.
a lekvárfalóra például egy istentudja ki által felidegesített bácsiról ugrott, akit roppantul idegesített, hogy nem kapott egy sor biciklistől  gyalogosként elsőbbséget egy helyen, ahol ott és akkor nem is lett volna neki, ezért dühében az utolsó biciklis kerekei közé tolta a kerekes bevásárlókocsiját. de mivel a levárfaló roppant ügyes biciklista, ezért nem esett el.
ellenben elmesélte ezt nekem, megadva a következő ugrást a szeptember-koboldnak. én viszont már résen voltam és agyafúrtan túljártam a kis álnok eszén. inkább igyekeztem mosolyogni egész nap.
(nem, nem mindig ment)