2012. július 23., hétfő

apa IIIIIIILYEN büszke lenne rám, ha tudná, hogy ezen a biciklin teljesen egyedül csereltem fékbowdeneket és fékeket, tisztitottam ki a váltót, szereltem ki és tettem vissza a kerekeket (oké, a nyolcast a szerelő szedte ki beloluk) meg a sárvédőt, szedtem le és raktam fel a gumikat, cseréltem nyerget, nyeregbilincset és markolatot.
Férfiúi segítséget lényegében csak a stucni kiszedésekor vettem igénybe, az ugyanis bele volt rohadva de annyira, hogy én megmozditani sem tudtam.
Mindenesete pár nap munkával sikerült életet lehelni gizibe, a rózsaszín bringába - most itt az ideje, hogy kiderüljön, versenyvázas minimálgéphez szokott fenekem meg tudja-e ülni ezt is.


Nincsenek megjegyzések: