csak egy újabb baleset

"varrni még úgysem varrtak soha" kacarásztam tegnap este tizenegykor az ambuláns műtő asztalán, miközben az ügyeletes doki épp öltögette össze az orromat. akkor tényleg vidám voltam: végre vége, mehetek haza. a balesetek mindig akkor történnek velem (legalábbis az ilyen bringások) amikor éppen szabályos vagyok és odafigyelek. legutóbb, amikor zöldön mentem át a zebrán, most pedig amikor lassan csorogtam a bringaúton. lassan, mert az út éppen átvezetett a villamossíneken, amik eleve szarok ott a majorka mellett, a tegnap délutáni eső után meg még nedvesek voltak és csúsztak is. szóval próbáltam odafigyelni, de valamit mégis elnéztem: az első kerék becsúszott a sín vágatába, én meg átbucskáztam a kormány felett. arccal beleálltam a betonba, az egyik cipőm méterekre tőlem landolt, a fejemből dőlt a vér, körülöttem embersereg, úristen, jól van? (egyébként itt szeretnék eloszlatni mindenféle tévhitet arról, hogy az emberek nem figyelnek egymásra: tőlem az ott töltött 15 perc alatt vagy negyvenen kérdezték meg, hogy tudnak-e segíteni) az egész a jánoskórháztól kb 300 méterre törtét, de a körülöttem állók megtagadták tőlem, hogy fagyjanak lábra állni. nagyot ütöttem a fejemen, maradjak csak ott ahol vagyok. a kórházból viszont az mondták, hogy nem tudnak csak így kiküldeni senkit, hívjuk a mentőt. így hát kihívták nekem, ami elég vicces volt, mert így a mentősök aztán bevittek a 300 méterre lévő kórházba. itt alig négy órát töltöttem várakozással, szívás, ha az ember pont műszakváltáskor kerül be. 4 különböző orvoshoz voltam ezidő alatt hozzárendelve, de az egyik épp ment haza, a másik aztán vizitelt, a harmadik elküldött még egy röntgenre, a negyedik meg bevarrta rajtam a lyukat. 4 óra ücsörgés nettó 15 perc munkáért, de legalább kiderült, hogy nem tört el. mármint az orrom. és nincs agyrázkódásom se, szóval megúsztam pár öltéssel, néhány zúzódással, meg végtelen ijedséggel. not that bad. egyébként ez katasztrófa, volt pár jó évem a gimiben amiket megúsztam gond nélkül, de előtte is, meg mostanában megint rendszeres vendég vagyok az ambulancián. mert nem figyelek eléggé, így aztán bokaszalag, jobb kulcscsont, bal kulcscsont, ujj, ujj ismét, bringabaleset 1, bringabaleset 2, és akkor még csak a kórházköteles eseteket soroltam, a napokig-lila-de-túlélem dolgokat már rég nem számolom. ha a géntérképemet kivizsgálnák, minden bizonnyal sikerülne beazonosítani a balesetvonzó gént. azzal nyugtatom még magam, hogy tegnap egyébként is ilyen pótlólagos péntek13 volt, a munkahelyem mellett kidőlt egy fa majdnem rá egy anyukára meg a gyerekére, a munkatársam felesége összetörte az autót, én meg.... végkövetkeztetés nincs. figyeljetek oda és hordjatok sisakot.