2011. szeptember 16., péntek

a balszerencse általában pakkban érkezik. elgondolkodtató, hogy jó-e ez így vagy rossz, egy nap alatt letudod a havi penzumot, vagy inkább beosztanád, minden napra egy kicsit. általában azt mondom, hogy az első verzió a nyerő, csak aztán eljön A Balszerencsés Nap, és olyankor újra végiggondolom, hogy jó-e ez így. még jó, hogy az ilyen napok sem tudnak egy éjfél-éjfél határ közé 24 óránál többet besűríteni. bár még ez is meglepően sok mindenre elég. simán belefér az idei legrosszabb legunalmasabb 3 órás céges tréning, illetve hogy erről megfeledkezek, elkések, és vörösödő arccal somfordálok be a terembe, aztán továbbra is vörösödő arccal öntök magamra ugyanott egy egész pohár vizet. később ugyanezen 24 órás kereten belül képes vagyok megjavíthatatlanul eltörni a méregdrága vadiúj fejhallgatómat. és ha mindezek után még képes vagyok - akár csak kényszeredetten is - mosolyogni a saját kétbalkezességemen, akkor az aznapi borzasztó ebéd biztos lefele görbítette már a szám csücskét, és mindezeket megkoronázandó még szembejön A Döntéskényszer is, ahol bár minden lehetőség mellé tudsz felhozni pozitív észérvet, a gyomrod mégis mindegyiknél negatívan rándul össze (oké, maga a válasz elnapolható, de a döntéskényszer ténye akkor is ott helyben vág mellbe).
ja és az óriás vöröshangyás álom is még, ugyebár.

na de mindez tegnap volt, ma már napsütés van, lufik és szivárványok, hollárihó.

Nincsenek megjegyzések: