minden reggel háború

azt hiszem mindenkinek, aki nagyvárosban biciklizni kezd, végig kell mennie bizonyos stációkon, a kerékpáros-lét különböző állomásain-állapotain, mire eljut a végső-megnyugvós, a reggeli napfényben kedélyesen pedálozó, szabályokat ésszerűen betartó "közlekedő" szintre.
nem másról szól ez, mint megismerni a határokat. a sebesség határokat, a különbséget a lassú-gyors-normális közt, úton-járdán-bringaúton. tesztelni a tűrőképességet, autósét-gyalogosét-biciklisét, a sajátot. kísérletezni a szabályokkal, mi az amit még lehet, mi az, amit már nem, mi az amit nem érdemes, és mi az, amit muszáj. kipróbálni, melyik útvonal az ideális, mert ez rövid de forgalmas, az kosszú és lassú is.
mindezt az ember két keréken egyensúlyozó gyermekei nem két perc alatt tanulják meg, és hát ugye türelempróbáló tényező még az is, hogy az összes próbálkozó frissbringás május környékén rajzik ki az utakra. így ilyenkor még nehezebb. mindenkinek.
így lesz pár hétig a közlekedés harc, mit harc, kisebb csata, háború minden reggel és délután. mert folyamatosan előzgetnek az egysávos bringaúton, 10 méterrel a piros lámpa előtt is, mert a legnagyobb kereszteződésekben is becsorognak piros lámpánál is középre, mert a legszűkebb egyirányú utcában is szembebicikliznek, ráadásul egyszerre ketten egymás mellett, vidáman beszélgetve, mert harminccal zúznak végig járdán és öreg nénik közé hajtanak a zebrán, és mindezt olyan arckifejezéssel, amin látszik, tényleg meg vannak győződve róla: ez egy kis lokális háború, ők a város ellen, nekik van igazuk, nem számít más, csak a gyors A-ból B-be jutás.
ez most így szörnyen hangzik, mi? az is. de nem marad az. mindenki átesik ezen a fázison, de végül mindenki megismeri a határait. csak ebben a nyár elei pár hétben nehéz, ilyenkor emlékeztetnem kell magamat, hogy voltam én is nagykörúthuszár és bringanindzsa, aki pont ugyanennyire idegesítette az akkorra már a kezdeti fázison túllevő közlekedőket.
de sokan még csak most kezdik. ők jövőre már ügyesebbek és okosabbak lesznek. minden nyáron egyre több az ügyes és okos bringás és egyre több a toleráns autós és gyalogos, és egyre kevesebb a harakiri. pár év még, és természetes lesz mindenkinek.