2011. május 16., hétfő

egyértelműen a múló időnek és a kornak a jele, hogy képes vagyok örülni egy olyan, minden költőiséget és boldogsághormon-termelést mellőző tárgynak, mint a porszívó.
magyarázva a bizonyítványt azért csöndben megjegyezném, hogy egy háztartásban, ahol szénanáthás-asztmás is lakik, a porszívó a házioltár csúcsán csücsül, körberajongott bálvány, ha jó, és gyűlölt szörnyeteg, ha nem, a tiszta udvar-rendes ház teljesen új értelmet nyer, főleg ilyen nyárfapihe-teljes napokban.
szóval a miután a régi porszívó már csinált mindent, csak port nem szívott, a háztartás szénanáthásabb fele pedig végleg visszatette székhelyét bernből budapestre, sürgős megoldás után kiáltott ez a probléma. miután átböngésztük a magyar elektronikaicikk- és háztartásigép-boltok online elérhető kínálatát, "egyszer élünk, csuhaj!" felkiáltással lecsaptunk egy nem túl billig, cserébe valóságos tisztaság-kapitány kinézetű darabra.
és nem kellett csalódnunk: valóban egy igazi monstrum, de dolgozik mint a kisangyal, mi pedig legalább annyira kacarászva ugráltuk körbe első bekapcsolás után, mint hároméves gyerekek az új pöttyöslabdát.
mert megérdemeljük :)

1 megjegyzés:

. írta...

szóval van egy új porszívótok. :-))
Nem semmi milyen jól sztorizol, fogalmazol.
megesz az irigység. :-)