az főzés és evés valójában társas tevékenység. de tényleg. ezért van, hogy amíg egyedül voltam itthon, csak olyankor ettem rendesen , ha átmentem zsűlhöz, vagy haza anyához. egyébként max rendeltem egy pizzát, vagy sütöttem egy szelet húst valami olyan körettel, ami lehetőleg kevesebb ideig tart elkészíteni még a húsnál is. dőzsölős reggelekre jutott olykor egy gyors szendvics, de leginkább egy joghurt vagy müzli belapátolva a monitor előtt.
aztán hazaérkezett a lekvárpuszító.
azóta lassú-lágytojásos ropogós zsömlés reggelik, rendes ebédek (hah! és ráadásul én voltam a főszakács, ilyen azért elég rég fordult elő kicsiny háztartásunkban), medvehagyma-pesto, saláták, stroganoff-csirkemell, sütőben sült krumpli, eper-crumble, nem csak a férfi, hanem minden ember szívéhez a gyomrán át vezet az út, állítom. a világ kerek lett újra, sercegve ismét be lett gyújtva a gáztűzhely (rá is olvasztottam gyorsan a műanyag vágódeszkát...), a mosogató megtelt újra mosatlan edényekkel,újra felfedeztem a fűszernövényeket az ablakban.
viszont.
este muszáj lesz elmennem futni :P