az a baj, hogy a gyerekeket senki nem tanítja meg használni az internetet.
igen, ez guzmi. gáz. baj. probléma.
mert amíg csak ímél, meg játékok, meg böngészde, meg fórumok, addig nem volt gáz. aztán ugye csetszobák, meg hasonló, ott már el lehetett hasalni ezen-azon, de azért mégis, aki nem tanulta meg-tartotta be a szabályokat, az írottakat és íratlanokat, az kikopott. de az még az a hőskor volt, amikor az internet ugyan nem a kiváltságosaké volt, de legalábbis még nem mindenkié, volt egy olyan szűrő, amit ugyan nem tudnék pontosan megfogalmazni, hogy mitől működött, de megszűrte az internethasználó közösséget, többé-kevésbé tartott egy szintet, a Zinternet 80%án az ember anélkül mozoghatott, hogy percenként agygörcsöt kapott volna.
aztán jött egy nagy bumm, és hirtelen a Háló közösségi média lett, és twitter, és plörk, és blog, és iwiw, és fészbúk, és gyerekek és tinik és mindenki-mindenki, és nincs többé szűrő, dől a szar és az információ mindenhonnan, és az információt nem érdekli, hogy engem az érdekel-e, egyszerűen kapom, beterít, lenyom. és hirtelen mindenki használni akarja, és teszi is, eltűnik az önszabályzás, nincs többé szűrő, nincs aki vagy ami megtanítsa az új internetfelhasználó-generációnak, hogy mit szabad és mit nem, mit illik és mit nem, mivel bánt engem, és mivel bántja magát-magát-magát, nem csak rövid távon, de hosszú távon is, mert a neten bármit teszel, az megmarad, hiába törlöd, lesz, aki elővakarja 1-2-5-10 év múlva is, hidd el.
a netet használni trendi, sokkal trendibb virtually megtudni-megosztani valamit, mint élőben, így jutnak el hozzám olyan információk, amit nem szeretnék megtudni, és így tudok meg olyan dolgokat a virtuális térből, amit sokkal jobb lenne személyesen. de kimaradni nem lehet, mert hát már a fejvadász cégek, a főnökök és mindenki a fészbúk- meg iwiw profilod alapján tájékozódik rólad, ha nincs, az gyanús, így hát legyen, sőt, lehetőleg folyamatosan friss és aktuális. és ha már ott vagy kész, nincs menekvés és, mert boldog-boldogtalan linkelgeti oda a blogját, mikroblogját, fényképét, ebédjét, koszos zokniját, péniszméretét. nem érdekel, értsétek meg, nem érdekel.
az egyik tizenéves kislányról, akivel együtt járunk edzeni, eddig semmi különösebb véleményem nem volt. eddig. amíg az arcomba nem tolta az internet azon ország-világnak szóló bejegyzését, hogy "mert mi vagyunk a skinheadgirlek ♥♥"
kislány, tanuld meg használni az internetet. eskü, eddig semmi bajom nem volt veled. eddig.
és ez sajnos nem kirívó példa, és nem tudom, van-e rá most így hirtelen megoldás, mert a mai tinédzser-generáció szülei, tanárai még nem feltétlenül ösztönös internet-felhasználók, nincs hát kitől tanulni, így hát csak gerjeszti-gerjeszti magát ez az egész.
broáf.