Végre. diploma leadva, két záróvizsga letudva. még a diplomavédés, egybekötve az utolsó záróvizsgával, és csáó bámbínó, viszlát műegyetem, köszönöm, nem kérek többet elég volt.
és tudom, hogy csak magam tehetek róla, hogy nem kaptam időben észbe, hogy nem néztem meg alaposabban a határidőket és nem dolgoztam előre, no de akkor is, ez a vége durvára sikerült. 7 napon belülre esett a diplomaleadás éas mindkét vizsga. nem merem kiszámolni, hogy mennyit aludtam egy éjszakára vetítve az elmúlt hetekben, de nem sokat.
és most gyorsan rohanhatok konzultálni a jézuskával, mert hát nagy bánatomra nem igazán önjáró, segíteni kell neki ebben az ajándékozás-témában. de ez már a kellemes kötelesség, ezt szeretem, meg azt is, hogy végre találkozhatok a barátnőimmel az egyhónapos szobafogság után, és hogy januárban elkezdhetek focizni megint a négy hónapos kényszerszünet után, és annyit wii-zhetek a kanapén ülve, amennyit csak akarok, és végre megint mehetek biciklitúrára, és létálni a havas városligetbe, és moziba, és ilyesmi... éljen a szabadság, juhú :)

és már megvettük a fenyőt, aki a karácsonyfánk, az Első Közös Karácsonyfánk lesz. Hansnak hívják. nagyon menő kis fa :) a blaháról cipeltük (na jó, cipelte a lekvárpusztító) haza, mert én sétálni akartam a szakadó hóban, és mivel épp arra jártunk és talláltunk ott fát, hát meg si vettük. majd egy fél nap múlva kiderült, hogy a lakástól mindössze 200 méterre van budapest minden bizonnyal legnagyobb fenyőfapiaca. én kuncogtam. a lekvárpusztító nem :)