ha eltekintek a diplomamunka-sürgetés okozta folyamatos gyomorgörcstől és attól, hogy az adventi időszaki magányra utaltság miatt természetesen a reggelt is egyedül töltöttem, tulajdonképpen jól indult a nap. kellemes hóesés, ki lehet nyitni az anya-készítette első adventi zsákocskát, kávé, a hugi-hozta olívás kenyér maradéka reggelire. szóval szuper.
aztán megjött ez az ónos eső és elrontott mindent. mert minden tocsog, folyik, lucsog, de annyira hideg van, hogy rád fagy, nem látsz semmit, mert a szemedbe esik, meg csurog az átázott sapkáról, ilyen mennyiségű csapadék ellen az én sárvédőm nem elég, ezért amikor azt hiszem, hogy most már oké, annyira vizes vagyok, hogy nem lehet már rosszabb, akkor elkezdem érezni, hogy annyi vizet kapott már a kerékről felcsapódva a nadrágom derék-fenéktájt, hogy elkezd beázni. na az az igazán rossz.
de aztán hazaérek, meleg tea, süti, nyugis zene, diplomamunka, és a világ megint kerek, ollé.