már előre örültem, amikor megláttam, hogy a táskásék csinálnak pedálszíjat is (márkahűség, ugyebár), éljen, lesz ilyen a klipsz helyett, mert 1) szép sárga 2) bármilyen cipővel kényelmes.
nyilván a kettes pont volt a perdöntő, amiatt az elvadult elvem miatt, hogy márpedig én csak a bringa miatt nem fogok lemondani a szép (oké-oké, inkább "általam szépnek gondolt") cipőkről. szóval fixizek én mindenben, ami azért elég szívás tud lenni, mert mondjuk a babacipőimben a műanyagklipsz vágja a lábamat, a szandáljaim pántjai meg mindig beleakadnak, eltöltve engem pár tizedmásodperces halálfélelemmel, hogy ójé, ebből most betontfogós megállás lesz (még sosem lett) és mondjuk ilyen cipősalkalmakkor (khmm, szóval gyakorlatilag egész nyáron) a skidről is le kell hogy mondjak, ha nem akarok konstans vérvörös klipszforma-sebeket a lábfejemen (nem akarok.)
persze van pozitív oldala is, szerzett már pár vidám másodpercet a szerelőbá vagy más bringások arca, amikor lenéznek a lábamra és egy fintor kíséretében megkérdezik, hogy jesszus, te ebben tekersz? persze, mimásban? illetve hát, pont ebben ne?
no de akkor is. szóval ez a pedálszíj hiánypótlónak ígérkezett.
és nincs is vele semmi gond, szuper, meg minden.
leszámítva azt az apróságot, hogy mire elkészült, vége lett a babacipős-pántosszandálos időnek.
murphy, csókoltatlak!
na mindegy, majd jövőre.