nagyon sokat költöztem az elmúlt években, de az ez első, ami igazán örömet okoz és izgatott várakozással tölt el. egészen addig nagyon örültem neki, amíg nem kellett elkezdeni pakolni és szétszedni és leszedni és zsákolni és dobozolni és káoszolni.
mert semmimről nem tudom, hogy hol is van éppen és hogy hogyan és mikor kerül elő újra,mert festeni.glettelni kell a cellux alatt megfeketedett - vagy lejött - a fal miatt, mert csúszik a kulcsátadás, mert gyűlölök költözni, ójaj.
az éltet, hogy másfél hét múlva minden tök jó lesz. addig meg csak kibírom valahogy, összeszorított foggal, becsukott szemmel, mantrázva, hogy "szép-új lakás, csak kettőnknek"
nyehh.