fájdalmasan hasított belém ma a hazafeléúton a felismerés, hogy nem vagyok jó csapatjátékos.
az edzőtáboron gondolkoztam, az edzéseken, magamon, és rá kellett jönnöm, hogy míg aprólékosan gondolatba végigmentem emberről emberre, kielemezve mindenkit, csak magamat hagytam ki, pedig hát. az ellentétek és rossz érzések okozói nem csak mások.
nem tudom, hogy túl kéne-e lépnem ezen, vagy elfogadnom. magányos sportra továbblépnem, vagy felülkerekedni az önzőségem, hogy ne a játék érdekeljen, hanem az eredmény, ne annak örüljek, ha én voltam ügyes, hanem annak, ha a csapat, hogy be tudjam áldozni a saját örömömet egy nagyobb jó érdekében.
nem tudom, nem tudom. nehéz.
és én önző vagyok.