a kedd meg csütörtök esték legnehezebb része mindig az elindulás, mert amikor eszembe jut, hogy mennyit kell majd sprintelhetnem és tüdőt kiköpnöm, akkor sosincs kedvem az egészhez. aztán a legfeleslegesebb része mindig a reménykedés, amíg zuhogó esőben baktatok a metrómegállótól a pályához és pár percre tényleg elhiszem, hogy az edzők majd azt mondják: "á, ilyen időben nem edzünk, menjetek haza, lányok". a legjobb az, amikor harmadik körben is sikerül még kicsit javítani a saját eredményemen, a legnagyobb megkönnyebbülés, amikor elhangzik a "gyülekezzetek nyújtáshoz!" mondat.
a legkellemesebb pedig, amikor a lányokkal, akikkel 1-2 utcára lakunk egymástól, hazafelé beülünk egy sörre/kólára/citromosgösserre az ötvenhármasba, vagy urambocsá' egy dzsankfúdmenüre a KFCbe, és kipletykáljuk az egész elmúlt hetet.
edzésre járni jó, sportoljatok ti is :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése