a tisztelet vajon mi?

akkor mostantól máshogy lesz, semmi mókázás és jófejség és barátkozás, mostantól szigor lesz és tisztelni fogtok, írta magából kikelve X. vagy ha nem is pont így, de ez volt az egésznek a lényege.
a képernyő előtt pedig felhúztam a szemöldökömet. hogy dehát ez nem így megy.
a tisztelet nem attól függ, hogy mennyire vagyunk jóban, a tisztelet nem távolság kérdése, nem fordítottan arányos a barátsággal. sőt. minden barátomat tisztelem, mindenkit másért, mert mind kiérdemelték. merem mondani, őket tisztelem a legjobban, pont a közelről és pontosan megismert értékeik miatt. az adott témákban az ő szavukra adok a legtöbbet és felnézek rájuk, megbízom maradéktalanul abban, amit mondanak.
és vannak emberek, akik hiába állnak felettem a hierarchiában, semmit, de semmit nem mutattak eddig, amiért tiszteletet érdemelnének. elfogadom amit mondanak, mert el KELL fogadnom. de ez minden. megcsinálom, mert muszáj. mert nincs más választásom. de nem értek egyet vele és nem hiszem el.
ez az egész dolog a tisztelettel nem úgy megy, hogy jön ajánlott levélben a határozat, hogy holnaptól márpedig az X felé mutatott tisztelet kötelező. amit X így kap, annak köze nem lesz a tisztelethez, az a néma távolságtartás lesz, a véleménytelen utasításkövetés és nem ritkán a belső megvetés.